Sok ismerősömnél, lényegesen nagyobb a gasztroérzékenységem, de nem kóros. Nem kizárólagosan ez az egy téma tehát, ami körül forog a világ számomra! Minden más is érdekel, mint általában egy normális embert. A gasztronómia mellett a történelem, de a tudomány is. Különösen ez utóbbi! Nem korlátozódnak tehát megosztásaim kizárólagosan az ételekre, hanem egyébként normálisnak is tűnök néha. Persze, ami igazán érdekli az embert, abban többnyire jártasabb is, mint a más érdeklődésű társai. Én is így vagyok, a csillagászat, a kémia, és a történelem egyes eseményeivel kapcsolatosan. Nem kell megijedni! Nem fogok ezúttal senkit bevezetni a kovalens kötések rejtett világába, nem fogok disszertációt megjelentetni az Univerzum titkairól, de még kedvenc témámmal, az ókori Róma történetével sem fogok senkit untatni. Megmaradok a mindennapos gasztronómiai értekezésemnél, ami a napi menüajánlót takarja az én, meglehetősen sajátos szemszögemből. Pihenőre fogtam magam az eltelt rövid időszakban, de még most sem szeretném a kelleténél bővebb lére engedni mondandómat.
Maradjunk tehát szigorúan, a tényeknél! A tények pedig a következők!
Ma az egyik legősibb magyaros indíttatású levest tálalhatjuk ki, és fogyaszthatjuk el, jó étvággyal. Nem nehéz kitalálni, a lebbencsről van szó. Ezt az ősi pásztorételt az Isten is bográcsosnak találta ki, hiszen könnyen elérhető, a pásztorok feneketlen tarisznyájában állandóan megtalálható alapanyagból volt elkészíthető. Száraztészta, krumpli, szalonna, őrölt pirospaprika, esetleg zöldségfélék a főbb hozzávalók, na meg csekély szakértelem, de főként hajlandóság. Ezek kellettek hozzá, és ezeknek pedig birtokában voltak az elődeink is.
A lebbencset követi mint minden más alkalommal is, két választható főétel, melyek elkészítése, látszólag már nem ilyen egyszerű. A sertésborda betyáros raguval fantázianevű ételhez minimum egy serpenyő szükséges, ráadásul egy lépésben, nem is lehet elkészíteni. Ez is magyaros jellegű étel, mivel kolbász is van benne, na meg piros is. Téveszme, hogy minden magyaros ételnek feltétlenül pirosnak kell lennie, de tény, hogy az őrölt pirospaprika megadja a színét.
A rakott brokkoli egyáltalán nem magyaros, hanem inkább a francia jellegű ételkreáció. Én szeretem, mint általában minden zöldségételt, különösen így, hogy húsban is dúskál. Rakott étel, amit neveznek "csőben sültnek" is. Ez pedig az elkészítésének módjára, főként helyére utal. Több rakott ételt gyűjtöttem egy csokorba, és írtam róluk egy összefoglalót, amit most megosztok, ha kíváncsi rá valaki, ha nem. Én ma ezt választom, de bármelyik kerülne elém, mindegyikkel maradéktalanul jól laknék. Remélem, nem csak én vagyok ebben a szerencsés helyzetben!
Maradjunk tehát szigorúan, a tényeknél! A tények pedig a következők!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése