Ha véletlenül nem így lenne, én akkor is képes vagyok rá, hogy találjak magamnak valamit, amit megünnepelhetek. Keresek rá okot, mert nem szeretem a szomorúságot. Ha mást nem, akkor a jó időt, vagy a barátságot ünneplem meg. Esetleg mindkettőt. Tegnap is jól éreztem magam tehát, mert csodaszép volt az idő, így örömre is volt okom. Szeretek örülni. Alapjában véve mindig vidám embernek tartottam magam, néha kicsit túlságosan is. De lényegesen jobb így, mint állandóan morcosan. Azután én is kicsit morci lettem az időjárás kedvezőtlen alakulásától. Délben jött a zuhé, és elment a jókedvem is.
Eszembe jutott öreg barátom, aki sok főzési ismeret mellett azt is elmondta, honnan lehet megismerni a rosszindulatú embereket. Azok soha nem mosolyognak. Ez egy idő után, meglátszik az arcberendezésükön is. Beleivódik a mimikájukba. Elmondta Pista Bátyám, hogy ezeknek az embereknek többnyire már lefelé görbül a szájuk, és ez legkésőbb 30 éves korukra természetessé válik. Hasznos információ volt számomra, mert még aktív kereskedő koromban, a tanácsot alkalmazva, valahogyan mindig kiszúrtam az ellenőrzési szándékkal betérőket. Az APEH, később a NAV revizorokat. Mindig durcásak voltak. Soha nem mosolyogtak. Nem volt nehéz, tehát megismerni őket. Én az örökké vidám embereket kedveltem világéletemben. Családomban, és barátaim közt is mindenki ilyen. (remélem!) A mosoly, na meg a szem, számomra a legfontosabb. A testi tulajdonságok sokat változhatnak az évek során, de ezek az adottságok elkísérnek életed végéig. Hacsak, nem akarsz változni. Ne akarj! Maradj mindig vidám, mosolyogj! A jókedv, tehát eddig végigkísérte életemet. Remélem, még egy jó ideig így is lesz! Ma sem lesz másként, mert jól indult a napom. Tegnap ugyan volt egy apró malőr ebéd közben, de gyorsan túltettem magam rajta szerencsére, és már minden teljesen rendben van. Valamiért felugrott a vérnyomásom, de csak rövid ideig tartott. Valószínű éppen az időjárás miatt. Ebéd közben történt, de úgy tűnik a finom ebéd is segített. A hazai azért egészen más!
Ma is finomakat eszünk, de azért a mai köménymagleves el sem éri a tegnapi orjaleves színvonalát. Nem bántásképpen írom, de azért a hétvégi menü, az tényleg más. Tudnak főzni az étterem szakácsai is, de az otthoni az mégis más. A mai egyszerű rántott leves, ismerve a hétvégi erőteljesebb ételeket, még akár jól is eshetne. Töredelmesen bevallom, valószínűleg átmegyek régészbe, és feltárást fogok végezni. Feltárom a hűtő ajtaját, és ha maradt a tegnapi orjalevesből, valószínű azzal elégítem ki étvágyamat. Remélem, még maradt belőle. Igen finom volt!
A fokhagymás, tejszínes apró pecsenyét is kedvelhetném, de bevallom, a másik választási lehetőség közelebb áll a szívemhez. Ez sem rossz, és nem szakad meg a több éves hagyomány. Hétfőnként, a kétféle főétel egyike, mindig valamilyen tokány jellegű szaftos étel, többnyire tészta körettel. Van egy olyan receptem, ami nagyon hasonlít a ma érkezettre, és ez is dobogós a fő blogoldalamon. Kedvelt recept, és bár a most kapott nagyon hasonló az egykor Párom által készített ételre, ma nem ezt fogom választani. Nem vagyok válogatós, de van másik!
A másik pedig főzelék. Méghozzá, igen népszerű ennek a receptje is, hiszen másik oldalamon ez az írás vezeti a slágerlistát. Hosszú ideig nem jöttem rá miért. Tény, hogy igen népszerű, valószínű az egyszerűsége miatt. A következő pedig a ranglistán, a meggymártás. Nyilván azért népszerűbbek ezek az írásaim mint a többiek, mert mindig igyekszem a lehető legérthetőbben megfogalmazni receptjeimet. A hétvégén is mindenki zöldbabfőzeléket,vagy meggyszószt akart csinálni a statisztika szerint. Ezek után jöttek a különféle sültek, és más finom ételek. Ezt is a statisztikákból tudom. Azért a főzelék receptjét megmutatom, hátha valakit érdekel. Nálunk más készült hétvégén, így délelőtt arról is írok egy új bejegyzést. Lecsós tepsis csirkemájat csinált Párom, igen finoman. Ez el is fogyott maradéktalanul. Remélem, erről is sikerül egy élvezetes írást szülnöm!
Eszembe jutott öreg barátom, aki sok főzési ismeret mellett azt is elmondta, honnan lehet megismerni a rosszindulatú embereket. Azok soha nem mosolyognak. Ez egy idő után, meglátszik az arcberendezésükön is. Beleivódik a mimikájukba. Elmondta Pista Bátyám, hogy ezeknek az embereknek többnyire már lefelé görbül a szájuk, és ez legkésőbb 30 éves korukra természetessé válik. Hasznos információ volt számomra, mert még aktív kereskedő koromban, a tanácsot alkalmazva, valahogyan mindig kiszúrtam az ellenőrzési szándékkal betérőket. Az APEH, később a NAV revizorokat. Mindig durcásak voltak. Soha nem mosolyogtak. Nem volt nehéz, tehát megismerni őket. Én az örökké vidám embereket kedveltem világéletemben. Családomban, és barátaim közt is mindenki ilyen. (remélem!) A mosoly, na meg a szem, számomra a legfontosabb. A testi tulajdonságok sokat változhatnak az évek során, de ezek az adottságok elkísérnek életed végéig. Hacsak, nem akarsz változni. Ne akarj! Maradj mindig vidám, mosolyogj! A jókedv, tehát eddig végigkísérte életemet. Remélem, még egy jó ideig így is lesz! Ma sem lesz másként, mert jól indult a napom. Tegnap ugyan volt egy apró malőr ebéd közben, de gyorsan túltettem magam rajta szerencsére, és már minden teljesen rendben van. Valamiért felugrott a vérnyomásom, de csak rövid ideig tartott. Valószínű éppen az időjárás miatt. Ebéd közben történt, de úgy tűnik a finom ebéd is segített. A hazai azért egészen más!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése