Újra hétvége jön, de bevallom még nem tudom, mit fogok tenni a rám szabadult szabadidőmben. Nem lesz Forma-1, de gyönyörűnek tűnik az idő. Ez ugyan bármikor megváltozhat, egyik pillanatról, a másikra. De ez az április. Legalább nyitva lesznek a boltok! Valószínű megfűzöm feleségemet, hogy ugorjunk el hétvégén valamelyik nyitva tartó áruházba, mert már igen régen voltam ilyen helyen. Látjátok? Én már jól járhattam. Nejem egész héten dolgozik, én pedig csak hétvégén tudok kimozdulni. Tudom, én csak elenyésző pont vagyok az Univerzumban, de mégis ember.
Nem kesergek, mert ma legalább igen finom az ebéd. A lencsegulyás egyik kedvencem. Ráadásul, az étlapon külön kiemelték, hogy ma "gazdagon" kaphatjuk a levest. Ez nagymamám szavajárása volt, ami tényleg a gazdagságot jelentette, de csak képletesen. Magyarul, mindent bele! Ők nem voltak jómódúak, mégis mindenük meg volt, amivel jól érezték magukat a szoba-konyhás kis házban. Nagyapám községi főkertész volt, nagymamám, mint akkor minden asszony, háztartásbeli. Most legalábbis így mondanánk. Nagyapámnak (mint mindenkinek akkortájt) a föld volt mindene. Biztosan nagyon meglepődne, ha élne szegény, hogy most a Föld napját is megünneplik. Nem abban az értelemben természetesen, mint ahogyan Ő tekintett akkoriban a földre. Ő úgy értelmezte a földet, mint amit művelni kell, lehet bele vetni, szántani kell, gyomot irtani rajta. Ma mást ünneplünk, hiszen ma van a "Föld napja" Nagybetűvel, mert a Planétáról van szó most. Arról a bolygóról, ami 4,5 milliárd éve kering a Nap körüli pályán. Őrizzük meg még egy darabig gyermekeinknek, unokáinknak a Földet!
Ha már szóba kerültek nagyszüleim, a mai ebéd kicsit rájuk is emlékeztet. Vallásosak voltak, mint minden falusi ember akkortájt. Nagyapám ráadásul főpresbiter volt a gyülekezetben. A vallás tehát igen fontos szerepet töltött be az életükben. Betartották az írott, és íratlan törvényeket, így a pénteki kis böjtöt is. Ezen a napon tehát nem illett húsos ételt fogyasztani, bár nem is nagyon volt rá pénzük. Péntekenként tehát főként tésztaételt készített nagymamám. Csinált például szilvás gombócot. Maga készítette a krumplis gombócot, ha volt friss, ha pedig már leérett a termés, aszalt gyümölcsből. Nem gondolhatta akkor, hogy ma mennyivel könnyebb lesz a háziasszonyok dolga, hiszen elég kinyitni a nylonzacskót, és megfőzni tartalmát, a benne lévő gyorsfagyasztott kész terméket, amit minden boltban lehet kapni. Ma tehát az egyik főétel szilvatöltelékes gombóc.
A másik is tésztaétel, amit szintén sűrűn készített a Mama. Volt náluk házi tej, és annak minden feldolgozott formája. Volt így túró is. Liszt, tojás is volt, mert mind megtermett vagy a földben, vagy pedig az udvarban. Természetes volt tehát, hogy a túrós tésztában minden hazai volt. Nem is volt rossz! Ezt az ételt is el lehet készíteni a boltban vásárolt alapanyagokból, mint a mai példa is bizonyítja. Az étteremben biztosan nem hazait használnak, erre lehetőségük sincs. Lényeg az, hogy ma már mindent meg lehet vásárolni, és finom ételek készülhettek a mi legnagyobb örömünkre. Kellemes, szép időt mindenkinek, egyetek finomakat a hétvégén. Örüljetek, mert a reformok működnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése