2016. április 20., szerda

2016.04.21. Zellerkrém leves, borított sertésborda, resztelt szárnyas máj.

Tegnap lezajlott egy különleges nap, melynek margójára nem kívánok több megjegyzést fűzni. Tény, hogy olyat csináltam, mint amit amióta az eszemet tudom, még soha nem tettem. Nem bántam viszont meg! Dél körül, egy órára kikapcsoltam még a számítógépemet is, és gondolatban együtt voltam azokkal, akikkel más esetben ténylegesen is szívesen együtt lettem volna. Állapotom sajnos nem engedte. A dolgozó emberekkel voltam szolidáris! Mindegy bármely táján dolgoznak a hazának, mindegy milyen foglalkozást űznek. Együtt élnek velem, egy levegőt szívunk, kicsit értem is dolgoznak. Én pedig velük együtt éreztem kicsit!
Egyébként bármely meglepő, nekem rendkívül sok barátom van, de mind másféle. Mindegyikre figyelek is, mert érdekelnek! Egyiket sem pártszimpátiájuk alapján válogattam. Én az EMBERT látom mindenkiben. Nejem szavajárása szerint, mindegy milyen színű bugyi van valakin, az a lényeg aki hordja. Éppen ezért nem foglalkozok azzal, kinek milyen a politikai beállítottsága, színezete. Mindaddig így van ez, míg ez a bizonyos valaki nem próbálja meg erőszakosan rám, vagy barátaimra erőltetni saját eszméit. Akkor megválunk egymástól!
Kedvelt témám a gasztronómia. (de nem kizárólag ez!) Én is emberből vagyok, és foglalkoztatnak bizonyos más jellegű, mindennapos dolgok is. Nem vagyok tehát egysíkú. Nagyon szeretek gondolkodni, nagyokat nevetni, mindenről írni. Nem ragadok le egy témánál, tehát sokrétű vagyok. Ezt szeretem barátaimban is, akiket többnyire magam választottam. Nincs harag tehát, ha valaki úgy érzi, nem kíváncsi többé rám. Túlélem!

Saját bőrömön érzem, ma nem lesz valami jó napom. Kemény frontot sejtek. Mindenem fáj ami ennek a jele. Ki fogom valahogyan bírni!



A leves egyébként nagyon egészséges, bár fájdalomra nem való. Fájdalomra esetemben a türelem a gyógyszer. Addig ismételgetem magamban, hogy nem is fáj, míg valóban elmúlik. Ha a fájdalomra nem is, de az emelkedett vércukor szintre hatásos gyógyír a zeller, így a belőle főtt leves is. Erre most nemigen lesz szükségem, mert reggeli cukorszintem normális. A levestől sem fog ezek szerint emelkedni. Be is fogok lakni a levessel, mert egyébként is szeretem.

Ma tulajdonképpen teljesen mindegy mit választok a két főétel közül, mert mindkettővel nagyon ki vagyok békülve. A borított sertésborda ritkábban szerepel asztalunkon, mint a választék másik eleme, de mivel az étterem időnként gondol ránk, ezzel a gyakorisággal is beérjük. Éppen elegendő ez a mérték ahhoz, hogy növelje a választékot, de ne lehessen megunni sem. Nagyobb mennyiségben, ráadásul szerintem lényegesen könnyebb is elkészíteni. Tény, hogy finom, de főképpen igen látványos étel. Furcsa, de napra pontosan egy éve írtam le a receptjét, így egy kis jubileumot tarthatnék.  

A másik választható kaja, már sokkal sűrűbben szerepel asztalunkon, mint az előző. Nem mint művészi produkció, hanem mint igen kedvelt étel családunkban. Resztelt szárnyas máj ez, amit nevezhetünk egyszerűbben pirított csirkemájnak is. Ez a szó is jövevényszó, hiszen a német "rösten" (pirítani, pörkölni) igékből származik. Lényeg az, hogy tényleg igen finom étel, családunk egyik nagy kedvence. Akár a következő hétvégi  főzőcskézés alkalmával is be lehet ütemezni, és mivel szerintem, minden valamirevaló háziasszony el tudja készíteni, gondolkodóba estem, hogy egyáltalán szükséges-e receptet mellékelnem hozzá. Olyan gyorsan elkészíthető, hogy a közelmúltban kisebbik fiam, a munka után, ezt főzte magának percek alatt. A köret munkásabb volt, mint maga az étel.
Örülök egyébként, mert mindkét fiam szeret főzni, és nem csak enni. Mindkettő igényli néha a segítséget is, ami többnyire kimerül egyszerű instrukciókban. Lényeg, hogy nem kell egyik mellett sem állni, hanem önállóan, főként szívesen főznek időnként. Én pedig ettől is boldog vagyok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése