Döntést hoztam! Holnap sztrájkolni fogok! Ha úgy tetszik, szolidaritási tüntetést tartok. Csak minimális szolgáltatással fogok jelentkezni, ami esetemben korlátozódni fog az éppen kapott ételek felsorolására. Önhibámon kívül nyugdíjas vagyok ugyan, ami tulajdonképpen nem is nyugdíj ténylegesen, csak rokkantsági ellátás, már évek óta. De most kaptam jól megérdemel 0,9 %-os emelést, miközben azoknak akiknek kétségbeejtő helyzetünket részben, vagy egészben köszönhetem, ötmillió jár. Mert megdolgoztak érte. Ők egy hónap "megfeszített munkájáért" annyit kapnák, mint én 10 év alatt. Tehát holnap ilyenkor beszüntetem a munkát. Jelképes lesz ugyan, mert szerény személyem nem sok vizet zavar. Mindössze kinyilvánítom szolidaritásomat másokkal. Az egészségügyben, az oktatásban, de az élet bármely területén dolgozók mellett, mert környezetemben csupa ilyenek élnek. Családtagjaim, barátaim ők! Kiállok az iskolatitkár mellett, aki nyolc éve nem kapott semmilyen béremelést, és lassan a nyóc általánost végzett takarító is többet keres, mint Ő két diplomával. A diplomás ápoló mellett, aki kezdőként állandóan 12 órákat dolgozik, valamint a tanár mellett, akinek a bére emelkedett ugyan, de nem a megérdemelt mértékben, nem arányosan az elvégzett munka mennyiségével. Kiállok az élet bármely más területén dolgozó emberek mellett is, végezzenek bármilyen hasznos munkát. Dolgozzanak óvodában, bölcsődében, de legyenek akár közmunkások is, mert úgy látom valójában ők építik az országot. A stadionok is kellenek, de majd csak akkor, ha először biztosítják a javakat ahhoz, hogy ezeket a javakat is tudják élvezni a ZEMBEREK. A cirkusz mellé kenyeret is kell adni! Ha néhányan veszik a bátorságot, hogy döntsenek mások életéről, akkor döntsenek jól! Elkeseredett vagyok? Döntse el mindenki belátása szerint. De van szavam, így megfelelő helyen, és időben hallatni is fogom! Majd a fülkebéli magányomban.
Akkor most áttérnék a napi aktualitásra, mert ma még teljes szolgáltatást nyújtok. Jöjjön tehát a napi betevő, ami nélkül szintén nincs élet. Enni kell ugyanis, bármilyen apró munkához is.
Ma szilvaleves érkezik ételhordó edényeinkben, természetesen fagyasztott szilvából. Miből is lehetne másból ilyenkor. A szomszéd kertjében lévő szilvafa már elvirágzott, és ha nem lesz fagy, akkor az éves termés biztosítva lesz. De arra még nyár végéig várni kell így is. Kivárjuk! Addig viszont itt a gyorsfagyasztott múlt évi termés, ami a frissel azonos értékű, és kitűnő leves készíthető belőle. Csupán csak egy mellékzönge, de eszembe jut álladóan a fagyasztott szilváról. Gyerekkorom, amikor előszeretettel burkoltuk a zacskóból, még deresen a fagyott gyümölcsöt. Biztosan nem én voltam egyedül, aki ennek a különös élvezetnek hódoltam. De régen volt! Akkor is emlék.
Ma viszont most van, és tényszerű, hogy rántott sajt az egyik választható főétel. Akár meg is lehet kézzel fogni, bár minek fogdosni, ha meg is ehetném akár. Valamiért én nem annyira szeretem, bár ha jól meg van öntözve tartármártással akkor jöhet. Lehet, hogy a tartár, számomra különlegesebb ízét jobban kedvelem, mint a semleges ízű sajtét? Elkészíteni egyébként nem nehéz! Ez most onnan jutott eszembe, hogy egyik ismerősöm éppen a minap kérte segítségemet a rántott sajt készítésével kapcsolatban. Én pedig szívesen segítettem. Nem csak neki, hanem mindenki másnak is, aki valaha is hozzám fordult, bármilyen apró segítségért. Én igazándiból, adni szeretek. Kapni is jó, de ha adhatsz, az más. Persze csak akkor, ha szíves a fogadtatás is.
Ha így halad az időjárás, hamarosan akár kiülhetek a kertbe is egy jó bográcsozásra. Egész télen vártam rá. Most legalább már napok óta nyitott ajtó mellett múlatom az időt, ami megint csak örömmel tölt el. Most biztos vagyok benne, hogy belátható időn belül előkerül egyik bográcsom, és persze apró segítség mellett főzhetek is majd benne. Egész biztos, hogy valamilyen pörkölt lesz az első hamarosan. Teljesen mindegy milyen lesz, mert már képesnek érzem rá magam. Hittel már valóban fel vagyok vértezve, és ez a lényeg. Ma sertéspörköltet kaptam, de most mégis egy nevezetes bográcsosom leírását osztom meg, amit születésnapomkor főztem. Kerek évforduló volt, és még szinte frissek az emlékeim az eseménnyel kapcsolatban. Akkor "udvari malacpörköltnek" neveztem új főztömet, ami azért volt "udvari" mert így hangzatosabb, valamint tényleg a saját udvaromban készült.
Holnap tehát előre bejelentett polgári engedetlenséget fogok tartani, a már taglalt okok miatt. Túl kis pont vagyok ahhoz, hogy bárki meghallgatná vélt, vagy valós problémáimat, de gondolkozzatok el azon, hogy több ember már csoport. Ha még több, akkor az már tömeg. A tömeg hangja pedig már messzire hangzik!
Akkor most áttérnék a napi aktualitásra, mert ma még teljes szolgáltatást nyújtok. Jöjjön tehát a napi betevő, ami nélkül szintén nincs élet. Enni kell ugyanis, bármilyen apró munkához is.
Holnap tehát előre bejelentett polgári engedetlenséget fogok tartani, a már taglalt okok miatt. Túl kis pont vagyok ahhoz, hogy bárki meghallgatná vélt, vagy valós problémáimat, de gondolkozzatok el azon, hogy több ember már csoport. Ha még több, akkor az már tömeg. A tömeg hangja pedig már messzire hangzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése