Hol volt, hol nem volt! Túl az Óperencián, még az üveghegyeken is túl, ott ahol a kurta farkú kanász titokban önmagával játszik, élt egyszer egy igazmondó ember. Nem volt tűzoltó, sem katona, de még csak juhász sem volt, aki unalmában vadakat terelget. Élt egyszerűen, a kerek erdő közepén, a sűrű rengetegben, és néha kesergett magában.
A mai mesém, erről az emberről szól. Átlagember volt hősöm, és réges-régen élt, valamikor a múltban. Mint már kiderült, egyik legjellemzőbb tulajdonsága volt az igazmondás. Ebből soha nem engedett emberünk, mert mindig kizárólag az egyenes utat választotta. Ez pedig baj volt néha. Nagyon nagy baj! Nem mindenkinek tetszik az igazság, különösen akkor, ha valamilyen formában önmaga is érintett benne. Az igazság persze igen nagy úr. Van amikor őrülten vágysz rá, máskor nem tudod elviselni azt, semmilyen formájában, mert rávilágít a valóságra, önmagadra. Olykor meg is sértődsz miatta. Ilyenkor aztán megbántod az igazmondó embert is, mert ő volt az, aki kimondta, ami valóban bánt. Pedig Ő csak azt tette, amit már megszokott. Csak igazat mondott, a színtiszta igazságot. Neked pedig fáj ez az igazság, megharagszol miatta. Arra különösen, aki kimondta. Még akkor is így teszel, ha magadba nézve tudod, igaza van az emberednek. Hiszen Ő csak igazat beszél, akkor is, ha ez fáj neked. Az igazság nem más, mint lelkiismereted magyar hangja. Akkor szólal meg, amikor legkevésbé számítasz rá. Ha egyáltalán megszólal. Az igazmondó ember ráadásul le is írja azt, amire éppen gondol. Leírja már kora reggel, délben, de este is, sőt néha még éjszaka is felkel, hogy leírja azt, ami éppen a szívét nyomja. Néha már előre is leírja, hiszen a gondolataidba lát! Na ez már sok! Nem elég, hogy igazat mond, még gondolatolvasó is? Sokszor félve teszi ezt emberünk! Tudja, hogy nem mindenki örül az őszinte szavaknak, néha ezért alaposan megfontolja, hogy mit is mond. Így aztán óvatos az igazmondó ember. Sokkal óvatosabb, mint egykor volt. Néha, még így is belefut akaratlanul olyan szituációkba, amit már szívesen visszacsinálna, de elkésett vele. Ezt viszont ritkán bánja meg, hiszen így is csak az igazat mondta.
Megkérdeztem az igazmondó embert, aki elárulta, hogy úgysem fog megváltozni. Lehet, hogy kicsit óvatosabban fog fogalmazni a jövőben, de az igazságból nem fog engedni. Mindig igazmondó szeretne maradni! Igaza van! És azt nagyon szeretné, csak erre vágyik, hogy mások is kövessék példáját. Mondják ki mindig az igazságot. Csakis az igazságot, még ha néha fáj is az. De legalább megnyugtat, mert végre megtudtad, mi is a valóság, amiben élsz!
Most pedig én is átváltozok rövid időre igazmondó emberré, és leírom mi a helyzet a mai ebédemmel. Röviden: finom! Bővebben: nagyon finom!
Minek is hazudnék, nem érdemli meg az, aki(k) készítette(ték). Ilyenkor tavasz hajnalán, még nincs friss alapanyag, éppen ezért azzal gazdálkodunk, amink van. Nekünk óriási szerencsénk, hogy ebben a korban élünk, mert szinte minden a rendelkezésünkre áll. Gondoljatok csak bele, mivel rendelkeztek elődeink? Lényegesen kevesebb alapanyaggal, mint napjainkban. A tartósítás, a befőzés nem mai találmány, de a fagyasztott élelmiszerek reneszánszát mindössze fél évszázada éljük, élvezhetjük.
Ennek köszönhető, hogy tegnap zöldborsó, ma pedig zöldbablevest ehetek. Ha nem lenne fagyasztott alapanyag, akkor várhatnék rá még hónapokig. Akkor viszont rövid ideig csak azt ennék, majd újabb évig zöldbab, zöldborsómentes időszak következne ismét. Hogy más dolgokról ne is beszéljünk! Jó, hogy ebben a korban élek! Szeretem a finom ételeket, így a zöldbablevest is.
Töredelmesen bevallom, nem emlékszem rá, hogy gyerekkoromban készített-e szűkebb rokonságomban bárki rántott csirkemellet? Szezámmaggal kombinálva biztosan nem. A szezámmagról az én fiatalkoromban, még csak nem is hallhattunk. Jó hogy van, mert színesíti az ételek választékát. Ma már könnyű dolga van az egyszeri háziasszonynak, hiszen minden boltban (legalábbis a nagyobbakban) beszerezhető elérhető áron ez az egzotikus kiegészítő. Én a zsemlemorzsába szoktam keverni, a panírozást pedig ugyanúgy végzem, mint más esetekben. Ma mégsem ezt fogom megenni, hiszen van másik!
Ezt a felkiáltást soha nem tudom elfelejteni, mert nekem még volt szerencsém élőben is látni Eötvös Gábor zenebohócot, aki mindig elő tudott húzni ruhájából egy újabb hangszert. A bohócot is nagyon szerettem, de a toros káposztát legalább annyira, mint a humort.
Nem csak enni tudom a torost, készítésében is jártas vagyok. Nem is oly régen, még minden évben ilyenkor részt vettünk a rendszeresen megrendezett gyulai Böllérnapokon, ahol csapattársaimmal egyetemben mindig igen jól szerepeltünk. A toros készítése mindig az én reszortom volt. Rendszeresen meg is lettem dicsérve érte, mind a kóstoló közönség, mind csapattársaim, mind pedig a zsűri által. Jól esett mindegyik, hiszen az ember legritkábban főz önmagának. Torost számtalanszor készítettem már gyarló életemben, és az egyik alkalommal le is írtam hogyan csináltam. Kicsit beleszőve az emlékeket is, mert az emlékek nagyon fontosak!
Még annak is fontosak az emlékek, aki mint tudjuk, szeret igazat mondani. Csakis igazat, a színtiszta igazat!
Mivel a böllérverseny a Pálinkafesztivál programjának része volt évekig, most lenne aktuális a közeljövőben. De már ez is csak a múlt, mint oly sok más is! Ez van! Ez az igazság. Hősünk pedig ki is mondja az igazságot, mert bátor is!
A mai mesénknek itt vége, aludj el szépen kis Balázs!
Megérdemled jutalmad, az üveggolyót! A távolságra még várni kell.
A mai mesém, erről az emberről szól. Átlagember volt hősöm, és réges-régen élt, valamikor a múltban. Mint már kiderült, egyik legjellemzőbb tulajdonsága volt az igazmondás. Ebből soha nem engedett emberünk, mert mindig kizárólag az egyenes utat választotta. Ez pedig baj volt néha. Nagyon nagy baj! Nem mindenkinek tetszik az igazság, különösen akkor, ha valamilyen formában önmaga is érintett benne. Az igazság persze igen nagy úr. Van amikor őrülten vágysz rá, máskor nem tudod elviselni azt, semmilyen formájában, mert rávilágít a valóságra, önmagadra. Olykor meg is sértődsz miatta. Ilyenkor aztán megbántod az igazmondó embert is, mert ő volt az, aki kimondta, ami valóban bánt. Pedig Ő csak azt tette, amit már megszokott. Csak igazat mondott, a színtiszta igazságot. Neked pedig fáj ez az igazság, megharagszol miatta. Arra különösen, aki kimondta. Még akkor is így teszel, ha magadba nézve tudod, igaza van az emberednek. Hiszen Ő csak igazat beszél, akkor is, ha ez fáj neked. Az igazság nem más, mint lelkiismereted magyar hangja. Akkor szólal meg, amikor legkevésbé számítasz rá. Ha egyáltalán megszólal. Az igazmondó ember ráadásul le is írja azt, amire éppen gondol. Leírja már kora reggel, délben, de este is, sőt néha még éjszaka is felkel, hogy leírja azt, ami éppen a szívét nyomja. Néha már előre is leírja, hiszen a gondolataidba lát! Na ez már sok! Nem elég, hogy igazat mond, még gondolatolvasó is? Sokszor félve teszi ezt emberünk! Tudja, hogy nem mindenki örül az őszinte szavaknak, néha ezért alaposan megfontolja, hogy mit is mond. Így aztán óvatos az igazmondó ember. Sokkal óvatosabb, mint egykor volt. Néha, még így is belefut akaratlanul olyan szituációkba, amit már szívesen visszacsinálna, de elkésett vele. Ezt viszont ritkán bánja meg, hiszen így is csak az igazat mondta.
Megkérdeztem az igazmondó embert, aki elárulta, hogy úgysem fog megváltozni. Lehet, hogy kicsit óvatosabban fog fogalmazni a jövőben, de az igazságból nem fog engedni. Mindig igazmondó szeretne maradni! Igaza van! És azt nagyon szeretné, csak erre vágyik, hogy mások is kövessék példáját. Mondják ki mindig az igazságot. Csakis az igazságot, még ha néha fáj is az. De legalább megnyugtat, mert végre megtudtad, mi is a valóság, amiben élsz!
Most pedig én is átváltozok rövid időre igazmondó emberré, és leírom mi a helyzet a mai ebédemmel. Röviden: finom! Bővebben: nagyon finom!
Ezt a felkiáltást soha nem tudom elfelejteni, mert nekem még volt szerencsém élőben is látni Eötvös Gábor zenebohócot, aki mindig elő tudott húzni ruhájából egy újabb hangszert. A bohócot is nagyon szerettem, de a toros káposztát legalább annyira, mint a humort.
Még annak is fontosak az emlékek, aki mint tudjuk, szeret igazat mondani. Csakis igazat, a színtiszta igazat!
Mivel a böllérverseny a Pálinkafesztivál programjának része volt évekig, most lenne aktuális a közeljövőben. De már ez is csak a múlt, mint oly sok más is! Ez van! Ez az igazság. Hősünk pedig ki is mondja az igazságot, mert bátor is!
A mai mesénknek itt vége, aludj el szépen kis Balázs!
Megérdemled jutalmad, az üveggolyót! A távolságra még várni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése