2016. április 1., péntek

2016.04.01. Jókai bableves, bolognai spagetti, diós tészta.


Az átlagosnál rövidebb, de igen tartalmas héten leszek túl hamarosan. Történtek csodás dolgok, de olyanok is, amiket szívesen felejtenék. Ma viszont szinte kötelező vidámnak lenni. Meg is fogok tenni mindent e nemes cél érdekében. Egy dolgot nem fogok tenni ígérem! Nem fogok senkiből hülyét csinálni, nem nézem annak!
Ma reggeltől estig bolondok napja van, és ilyen esetekben mindig valamilyen minősíthetetlen turpissággal leptem meg olvasóimat. Ma viszont nem kell óvatosnak lenni, senkit nem akarok, és nem is fogok átverni. Megkomolyodtam. Aki ismer, talán el sem hiszi.
Néhány nap óta az élet nagy igazságain töröm a fejem állandóan. (ez már a leépülés jele?) Például azon, hogy nagyon tudok örülni annak, ha fáj valamim. Ha fáj, azt jelenti érzem. Ha érzem azt, hogy élek. Ha pedig mindezeken elgondolkodom miért van ez így, úgyszintén ugyanez a képlet. Gondolkozok! "Cogito ergo sum"  (ez persze nem azt jelenti, hülye is vagyok, mert örülök a fájdalomnak!) Levezetem. Jó? Ma például fáj a fejem. Ezt érzem, ami azt jelenti, VAGYOK. JOBBAN fáj mint tegnap, mert tegnap nem fájt. Ebből következhetne megfordítva a szókapcsolatot, hogy  ma JOBBAN VAGYOK mint mondjuk tegnap. Minden megközelítés kérdése tehát. Mondtam, hogy egy filozófus rejtőzik bennem. Jó mélyen, de rejtőzködik! De talán éppen ezért tűrök, néha sokkal többet, mint azt hinné bárki is. Van egy jó módszerem, és legtöbbször ez is elég. -beleszuggerálom magamba, hogy nem fáj, és láss csodát, tényleg használ. A homeopátiánál jobb mindenesetre! Abban sohasem hittem. Azt placebohatásnak tartottam mindig. Magamból származik az erőm, és nem másból. Bár ilyen könnyű lenne mindent megoldani!  Éppen ezért, ünnepélyesen bejelentem korán reggel, ma minden szavamat komolyan lehet, és kell venni. Nehéz lesz, de ma nem hülyülök! Épp elég, hogy az élet nagy igazságain töröm a fejemet. Ahelyett teszem ezt, hogy a már megjelent humoros(nak vélt)  tartalmakat osztanám meg sorban a Facebookon mint mások. A másoktól származó dolgokat különben sem tartom olyan sokra, mintha a saját szürkeállományom szüleményei lennének azok.


A bableves tulajdonképpen jól hat az agysejtekre. Másra is, amit nem részleteznék, mert az illendőség úgy kívánja. Fingom nincs, még mire? Még szerencse, hogy ma délután nem kell hosszabb időt töltenem az egészségügyi intézményben, de itthon azért más a helyzet. Itthon nyugodtan pöföghetnék magányomban, legfeljebb kutyáim néznek rám időnként furcsán. Nem mintha ők nem viszonoznák a tüzet. Sőt! Nagyobbik kutyám már a hajnalban esedékes egészségügyi sétájakor jelezte, ma bizony gáz van. Ráadásul, még elnézést sem kért érte tőlem. A kisebbik más kalanddal lepte meg feleségemet az emeleten kora reggel. Pedig még babot sem ettek. Mi lenne ha? Tiszta kalandpark a lakás! Én, ha véletlenül előfordulna társaságban, sunnyognék rendesen! Nem verném nagydobra. A kutyát nem zavarja, sőt büszkén néz rám, ha elkövette a csalafintaságot. Most, hogy részleteztem, és példákon át mutattam be a Jókai bableves kedvező, és kedvezőtlen hatásait, térjünk át a főételre. Előbb azért kaptok tőlem egy kitűnő receptet amit hétvégén el is lehet készíteni. A babot ne felejtsétek el ma este beáztatni!  


A bolognai spagetti is megér egy misét! Csak ebből rendeltünk ma, ami  ismerve a tényeket érthető is. Ha Áron fiam választhat mit szeretne igazán enni, dobogós helyen a bolognai spagettit jelölné meg egyik kedvenceként. Igazi szerencse, hogy ezt az ételt, a világon mindenhol ismerik. Pedig nem is olyan nagy múltra tekint vissza ez a kaja, hiszen a II. Világháborúban készítette állítólag először egy amerikai hadi szakács, aki valamilyen helyi jellegű étellel akart kedveskedni az éppen Bologna környékén háborúzó katonáknak. Milyen jó, hogy kitalálta! A katonák meg haza vitték az étel hírét, ami utána gyorsabban elterjedt, mint a spanyol nátha. Pillanatok alatt népszerűvé is vált az egész világon, így nem volt meglepő, hogy bárhol járt fiam, mindenhol el tudták készíteni számára a kedvencét. Már ahol főztek otthon, mert volt olyan, ahol inkább zsebpénzt adtak neki a helyi vendéglátók: (itt van fiam egy kis pénz, vegyél magadnak azt, amit szeretsz a Mekiben.) Furcsa ez a vendéglátás! Nálunk több cseregyerek is megfordult már, de minden este meleg vacsorával vártuk őket. Voltak azért furcsaságok! Volt olyan srác, aki minden alkalommal nagyon jól lakott, sőt érdeklődött is az ételek készítése iránt, szerette az ételeinket. Mondjuk neki erdélyi sváb nagymamája volt, aki ismerte a magyaros kajákat is, sőt főzött is neki. Ő például első este, pont babgulyást ehetett körünkben. Harmadik este bolognai spagettit. Volt viszont olyan is, aki igen finnyás volt. Hogy a tisztálkodásról ne is beszéljek! Akkor ismertem meg a "katze wasche" (cicamosdás) kifejezést. Úgy kellett közös fürdőlátogatási programot szervezni az egész Gyulára érkezett díszes társaságnak, hogy legalább tisztán engedjük őket haza a tíz nap után. A kísérő tanárnő sem volt kivétel! Volt olyan is más alkalommal, aki otthon nem nézett, (mert nem nézhetett) soha TV.-t. Nálunk alig lehetett elrángatni előle. A "mézesbödön" szindróma esete forgott fenn! De ez már más. 


Egy valamit azonban soha nem csináltunk, egyik vendégnek sem, bárhonnan is érkezett. A mai választék második tagját. Diós tésztát. Lehet, hogy más nemzetek konyháján is szerepel ez az étel, de bárhol jártam eddig szerte a világban, sehol nem találkoztam még vele. Pedig voltam már szerencsére néhány helyen. Diós tésztához, soha, sehol nem volt szerencsém, de ha bárhol traktáltak volna vele, nem örültem volna neki. Finoman szólva, nem csípem. Éppen ezért, mára nem is rendeltünk belőle. Marad tehát a két apás adag spagetti, amire garancia fiam jó étvágya. Garantáltan el fog fogyni! De az ételeknek ez a sorsa. Félre is teszem Áronnak, ha hazajön a munkából. Jól fog esni neki a 12 óra munka után! Kevés a munkaerő az egészségügyben, így oldják meg. Amíg van kivel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése