2016. március 30., szerda

2016.03.31. Tejfölös krumplileves, rántott harcsafilé, bácskai rizses hús.

Ma tulajdonképpen megünnepelhetném az újjászületésem napját, de mégsem teszem. Egyszerűen nincs kedvem, hangulatom hozzá! Hat éve ezen a napon végezték el rajtam azt az életmentő műtétet, aminek most részben ezeket a sorokat is köszönhetem. Azt tehát, hogy élek, és írni tudok. Ugyanaznap, amikor lábatlanítottak baloldalamon, jobb kezem is mozgásképtelen lett szinte teljesen. Megtanultam tehát mindent bal kézzel csinálni, amire képességem volt. Soha nem adtam fel! Voltak megingásaim ugyan, de az élni akarásom cseppet sem csökkent soha. Még akkor sem, amikor néha különféle buktatókon kellett átevickélnem magam. Ennyi! Csalódások nélkül nem élet az élet, de küzdhetsz érte.
Mégsem szívesen beszélnék most ezekről, így ugorjunk! A humoromat legalább nem vesztettem el! 
Azért még elidőznék egy pillanatra a műtét utáni állapotoknál. Előtte is jó ízérzékem volt, de onnantól az ételek hozzávalóit képzeletben is külön tudom választani, megérzem bennük az összetevők, fűszerek ízét külön-külön is. Hasznos tulajdonság ez, ha ez ember fia a gasztronómiára teszi az élete egy részét. 
Ma nem lesz nehéz dolgom! Érzem minden hozzávaló ízét, ami látva az ételeket nem is lesz olyan meglepő. A számítógéppel, már annál több gondom van. Ebben is jó vagyok pedig. Olyan alaprutinnal végzek már el bizonyos nélkülözhetetlen karbantartási munkákat, hogy azt a profik is megirigyelnék időnként. Mindennapos, hogy napközben összeomlik a gépem, de estére mégis életet tudok verni bele. A nagy dolgok pedig mindig este történnek. Ilyenkor zajlik az élet. Arra viszont gondoljatok, hogy néhány igazán fontos dologról, képről, dokumentumról jó ha van biztonsági másolata az embernek. Én megtettem a szüksége lépéseket, így nem érhetnek meglepik. Ennek köszönhetem, hogy a számtalan hiba mellett sem veszett el semmi fontos dolgom nagyon régóta. Ezért vannak meg a több éve készített fényképeim dokumentumaim is. Milyen szerencse, mert mostanában sűrűbben használom ezeket, mert a technika az utóbbi időikben egyre többször próbál cserben hagyni. Már az előbb keseregtem kicsit a számítógépemről, de mindig akad más is. Apróságok, amire látszólag nem sok szükség van, mégis nélkülük képtelenség dolgozni, így élni sem.


Ma viszont nem csak látszólag, hanem a valóságban is finom ebédet kaptam. Az ebéd nélkül sem tudok dolgozni, hosszabb távon élni sem. Mások hiányát könnyebben viselem el. 
Lássuk mit kaptam ma!
Tejfölös burgonyalevest, ami kísértetiesen hasonlít egy egyszerű krumplilevesre. Van aki nem szereti tejföllel, de számomra csak így elképzelhető ez a fajta leves. Na meg persze a sok krumpli, ami a lelkét adja. A többi már szinte nem is érdekes, hiszen annyira egyszerű ez az étel, hogy már a dedósok is el tudják készíteni, természetesen, megfelelő felügyelet mellett. Ha valaki mégsem ismerné a krumplileves elkészítésének módját, ajánlok egy receptet hozzá. 

A rántott harcsafilének még egyszerűbb  az elkészítése. Kiveszed a mélyhűtőből a tengeri halszeleteket, esetleg a horgász ismerősöd által szeletekre vágott harcsát (a harcsát nem kell szálkátlanítani, ugyanis azon ritka halfélék közé tartozik, amit nem kell filézni) Ezek után ugyanúgy panírozod, mint a rántott húst, majd bő, forró olajban kisütöd. Már kész is a finom kaja, ami ha jól van csinálva, akkor isteni. Én előző életeim egyikében minden bizonnyal valamelyik tengerpart egyszerű lakója voltam. Az is lehet, hogy valamelyik skandináv országban.

Vagy esetleg valahol az ibériai tengerparton, mert a spanyol temperamentumot is nagyra értékelem. Egy isteni paella mellett, aminél kevés finomabbat ismerek. A mai második választható főételnek is a rizs az alapja mint a paellának, de ezúttal nem a spanyol változat kerülhet asztalomra, hanem a magyar bácskai rizses hús. Minden bizonnyal van valami alapja, hogy mikért is biggyesztették rá a "bácskai" jelzőt, de kutatást még nem végeztem ebben az irányban. Ha kell tudatlanul halok meg! Vannak más dolgok is, amik kimaradtak életemből, de van olyan, amiért mindig érdemes küzdeni. A lehetetlenre viszont nincs értelme energiát pazarolni!
Mondtam már, hogy életfilozófiában is király vagyok? Mostantól már ezt is tudjátok!
Csodát is tettem már korán reggel! Legutoljára egy 33 éves fiatalemberről hallottam, aki a vizet borrá változtatta. Nekem az előbb sikerült ugyanez. Az előttem lévő ásványvizes üveget feleségem kicserélte egy üveg borra, így akár ünnepelhetnék is. Majd később!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése