Tegnap rátettem egy lapáttal, meghosszabbítottam egy nappal rövid szabadidőmet. Nem írtam meg az évek óta megszokott napi beszámolómat. Volt oka is, de nem az amire ilyenkor húsvét után számítani lehetne. Nem ártott meg sem a kaja, sem a pia! Nem vagyok teljesen józan életű, de tudom hol a határ. Tőlem néhány kilométere keletre. Az ablakom pont ara néz. Mégis előfordul időnként még velem is, amikor átlépek bizonyos határokat. Ilyenkor a legegyszerűbb a hátra arc. Inkább ez, minthogy lőjenek rám! A tegnapi napom, nem volt valami happy. Mondhatnám azt is, hogy olyan volt, mint a tavaszi időjárás, Egyszer süt rád a nap, csodásan érzed magad, majd jön egy felhő, ami elfedi a napot. A tegnapi napomra ez az állapot nyomta rá a bélyegét. Nem akarok emlékezni rá! Iszonyatos fejfájással fejeződött be, mégis meglepő módon, hihetetlen jót aludtam. Kipihentem magam. Nagyon kellett!
Tegnap, korán már kontrollvizsgálatra voltam hivatalos, és nagyon úgy tűnik, szeptemberig letudva az összes nyűg. Ez igen jó hír! Meglepő módon mégis hiányérzetem van, a vizsgálat miatt. Kicsit többet vártam! Nem a meglévő bajaim tudomásul vételét, hanem megoldást bajaimra. De ne legyek telhetetlen!
Ha nagyon vulgáris lennék, úgy mondhatnám: - örüljek, hogy lyuk van rajtam. Igen ott! Legtöbbször abból származnak problémáim, hogy nem tudom tartani a hülye pofámat. Kimondom azt, ami éppen a lelkemet nyomja. Baj. Nagy baj! Kell egy pofon, ami időnként helyre rak. Azért nem kell sorban állni!
De a mai nap nem a pofonokról, hanem az ételekről szól. Az ünnepek alatti dorbézolásnak vége, ma valódi menzai kajákkal fogom élni mindennapos életemet. A mai két első ételnél valódibb, hamisítatlan menzai kaját keresve sem találhatnék. Az egyik választható főétel kilóg a sorból, de szemet hunyok felette. Gondolom a jó szándék vezette az étlap összeállítóját, így semmi probléma. Jól néznék ki, ha már egy étel összeállításánál is konteókat kezdenék keresni! (ha valaki még nem hallotta volna ezt a szót, a konspirációs teóriából származik, ami összeesküvés-elméletet takar)
Na a paradicsomlevessel, sem pedig a tökfőzelékkel nem lehet konspirálni, összeesküdni. Én hosszú ideig egyáltalán nem csíptem a paradicsomot levesként. A menzai paradicsomlevessel még most is hadilábon állok, de igen sokan vannak, akik nagyon szeretik. Én tehát nem tartozok közéjük. A paradicsomot imádom, megveszek érte, de inkább naturális formájában nyersen, vagy darabolva. Erre jó példa leveseim közül a spanyol eredetű gazpacho, ami igazi nagy kedvencem, és így készítettem egykor.
Van másik kedvencem is. Ez inkább szerelemnek nevezhető! Van néhány olyan étel, amely iránt különös vonzalmat érzek. Ez ráadásul olyan vonzalom, ami végleges, nem gyógyítható. Van ilyen! Nem volt szerelem első látásra! Nyögvenyelősen indult egykor régen. Olyan mint egy gyönyörű hölgy, akinek először fel kell tárni bájait, ki kell tárulkoznia, hogy rövid idő (néhány kóstolás) után rájöjj, nélküle nehéz az élet. Gyógyírt erre pedig csak akkor találhatsz, ha meg is kóstolod. A nő természetesen nem hasonlítható egyetlen tökfőzelékhez sem, de szépeket lehet mondani/írni róla. Különösen akkor, ha őszinte az ember. Egyik leghangulatosabb írásomnak így nem meglepő, hogy éppen a tökfőzelék a főszereplője, hiszen ennek a mennybemeneteléről szól. Hamarosan itt lesz Pünkösd, akkor keresek majd valami más témát, aminek a mennyben a helye.
A temesvári sertésszeletnek ma talán nem szentelek akkora figyelmet, mint azt valóban megérdemelné. A futottak még kategóriába tartozik nálam. Hogy is zenghetnék róla ódákat, amikor szerelmemről szóltam az imént. Szép szavakkal, mert ebben jó vagyok. A szavaknak nagy hatalma van! Lehet velük simogatni, becézni, de bántani is néha, legrosszabb esetben még ölni is velük. Igen jámbor lélek vagyok, így ártani végképp nem akarok senkinek. Helyette itt egy kitűnő recept, amiben leírtam a temesvári borda elkészítésének módját. A mellékelt képen nem a mai, hanem egy korábbi étel szerepel, mert ma nem lett volna igen esztétikus a látvány. Van ilyen néha. Én sem vagyok egy matyóhímzés!
Sütemény is járna az ebédhez, de ahhoz ma nincs kedvem. Nem esne jól. Emberből vagyok én is.
Tegnap, korán már kontrollvizsgálatra voltam hivatalos, és nagyon úgy tűnik, szeptemberig letudva az összes nyűg. Ez igen jó hír! Meglepő módon mégis hiányérzetem van, a vizsgálat miatt. Kicsit többet vártam! Nem a meglévő bajaim tudomásul vételét, hanem megoldást bajaimra. De ne legyek telhetetlen!
Ha nagyon vulgáris lennék, úgy mondhatnám: - örüljek, hogy lyuk van rajtam. Igen ott! Legtöbbször abból származnak problémáim, hogy nem tudom tartani a hülye pofámat. Kimondom azt, ami éppen a lelkemet nyomja. Baj. Nagy baj! Kell egy pofon, ami időnként helyre rak. Azért nem kell sorban állni!
De a mai nap nem a pofonokról, hanem az ételekről szól. Az ünnepek alatti dorbézolásnak vége, ma valódi menzai kajákkal fogom élni mindennapos életemet. A mai két első ételnél valódibb, hamisítatlan menzai kaját keresve sem találhatnék. Az egyik választható főétel kilóg a sorból, de szemet hunyok felette. Gondolom a jó szándék vezette az étlap összeállítóját, így semmi probléma. Jól néznék ki, ha már egy étel összeállításánál is konteókat kezdenék keresni! (ha valaki még nem hallotta volna ezt a szót, a konspirációs teóriából származik, ami összeesküvés-elméletet takar)
Sütemény is járna az ebédhez, de ahhoz ma nincs kedvem. Nem esne jól. Emberből vagyok én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése