2016.03.22. Lebbencsleves, Dubarry sertésborda, rakott káposzta.

Vegyes napom van ma, az ételeket tekintve. Részben a származásukra, az eredetükre gondolok, nem pedig az ízükre. Azzal, a megszokott módon nincs semmi baj, mert ma is minden kafa. Láttam már tegnap az étlapot, és tudom, mi kerül ma az asztalomra. Így aztán kicsit előre dolgozhatok, bátorkodok korában írni a pár perccel később érkező menüről, mert mindegyik étellel közeli kapcsolatban állok már régóta. Ismerem ízüket, készítési módjukat, de még a pedigréjükkel is tisztában vagyok.

Lássuk rögtön a lebbencset! Nagyanyám egykor sűrűn készítette, de egyszer sem levesezte le az asztalon gőzölgő alkotást, csak úgy hívta mindig, egyszerűen; lebbencs. Olyan volt, hogy megállt benne a kanál. Persze, hogy nagyapám, még ebbe is aprított kenyeret bőven, mert így szokta meg. Nagymamám is ugyanúgy csinálta mint a mezőn a pásztoremberek, de nem bográcsban, hanem a sparhelten, fazékban. Mindenre használható alkalmatosság volt a sparhelt. Jó darabig nem tudtam, miért is kente át hetente a sparhelt tetejét a Nagyi, de később már technikai, és kémiai alapismeretekkel felvértezve rájöttem. Egyszerű, de gondos emberek voltak. Adtak a külcsínre, igyekeztek megőrizni mindent, abban az állapotban, ahogy hozzájutottak. A szép, tiszta tűzhelyen még a sütés-főzés is jobban esett. Nekem pedig egyre több emlék származik azokból az időkből. Szerencsére képi emlékek is! Jól esik emlékezni a pirított szalonna illatára, ízére, a tészta nyújtására, tördelésére, amiben kicsi koromtól, én is részt vehettem. Mindig emlékekbe botlok, de örülök neki nagyon!

A Dubarry sertésbordára nem emlékezhetek, hiszen ilyen ételt egészen biztosan nem csináltak régen faluhelyen, de még csak a kalendáriumban sem olvashattak róla. Sokszor végigolvastam ezt a mindenes könyvet, ami szánomra ismereteket jelentett. Egyszerű, de hasznos ismereteket, az egyszerű nép értelmi színvonalán. Ma már más a világ folyása, akaratlanul is információk özönével szembesülök. Innen tudom ma már, hogy Madame Dubarry, akiről ezt az ételt elnevezték, a maga korában, Franciaország egyik legismertebb asszonya volt, ami a hírét illette. Nagy hírű prosti volt! Ma is vannak ilyen nőszemélyek, akik az anyagi jólét reményében örömöt szereznek testükkel. Hallottam már róluk! Mivel már közel két éve részletesen leírtam a Dubarry bordával kapcsolatos egyéb észrevételeimet, minek ismételjem! Azt osztom meg amit írtam, így már olvasható is.  

Nem volt valami szép éjszakám! A Beatles egykori slágerére hajazó "egy nehéz nap éjszakája" volt, amire emlékeztetett. Semmi nem úgy történt tegnap napközben, ahogyan szerettem volna, különféle pótcselekvésekben vezetem le a felgyűlt energiámat. Mások mellett vigasztalt a tudat, hogy ma egyik kedvenc alapanyagomat, a káposztát találhatom asztalomon, rakott káposzta formájában.

Általában minden káposztát tartalmazó ételt nagyon szeretek, akkor pedig különösen, ha savanyított formában található benne kedvencem. Azért, mert most a rakott káposztában is a savanyú káposzta a mérvadó, ígérem, nem fogok savanyú képet vágni! Megújult energiával vetem be magam a mai nap sűrűjébe, és igyekszek egész nap hasznos dolgokat tenni! Energiám már lesz hozzá. Ez részben a savanyú káposztának is köszönhető, ami rendkívül egészséges. Na meg finom is!
Közben megérkezett az étel, így már teljes a napom!