2016. március 17., csütörtök

2016.03.17. Szilvaleves, rántott sertésborda, csirkepaprikás.

Két napja kedden, nemzetünk legnagyobb ünnepét tartottuk, de a mai ételek a leves kivételével, szintén ünnepi jellegűek!
A levessel ezért nem is nagyon fogok foglalkozni. Jól lakok vele, és kész! Egyszerű szilvalevesről van szó, mi másból, mint gyorsfagyasztott szilvából. Március közepén senki nem gondolja komolyan a "hull a szilva a fáról" kezdetű népdal eldúdolását, ha pedig valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis komolyan gondolná, legalább annyira hülyének néznék, mint Pukli Istvánt, amikor felkérte bocsánatkérésre Magyarország miniszterelnökét. Mindkettő elképzelhetetlen mostanság! Inkább nem részletezem, maradjunk annyiban, hogy mindkettő nettó hülyeség! A szilvalevest, mint azt már tisztáztuk, ilyen tájban, kizárólag fagyasztott szilvából tudjuk elkészíteni. Jó példa erre a mai leves is, hiszen ez sem készülhetett másból, mint az egykoron világhírű Mirelite termékéből. A név azóta változott, de a gyorsfagyasztott szilvát most is élvezhetjük. A velem egykorúak, még az eredeti zacsekból csemegézhették a fagyott terméket. Baromira hideg volt, de éppen ez volt a varázslatos benne. 

A rántott hús az már egészen más! Minden, magára valamit is adó kifőzde, étterem kínálatában, valamilyen formában szerepel a rántott hús. Lehet, hogy rántott sertésbordának, vagy szimplán rántott bordának, de az is előfordulhat, hogy bécsi szeletnek hívják a mindenkori étlapon. Mert hogy van rajta, az biztos! Nem is lenne étlap, ha nincs rajta Magyarország egyik legnépszerűbb étele. Csak megjegyezném halkan, hogy az az étterem, ahonnan naponta kapom a megszokott menüt, is az állandó kínálatában szerepelteti a rántott sajt mellett, a rántott sertésbordát is. Univerzális étel tehát, mindenki nagy kedvence. Mint már utaltam rá, a panírozott, rántott hús szeretetét szomszédainktól, az osztrákoktól vettük át, akik állítólag szintén átvették már korábban, az olaszoktól. Ismert tehát sokfelé, így nem véletlen a népszerűsége.

A  következő étel is a legnépszerűbbek közt szerepel, a képzeletbeli palettán. Ez pedig a csirkepaprikás, nokedlivel. Barátom, aki most olvassa a napi beszámolómat, látom lelki szemeimmel, hogy óriásit nyelt! Ki ne szeretné a csirkepaprikást is? Nehezen tudom elképzelni, hogy létezik hazánkban oly halandó, aki hátat fordítana egy finom, szaftos csirkepaprikásnak, hát még akkor, ha az ráadásul nokedlivel van tálalva. Én is imádom a nokedlit, nem csak a kacsa! Levesben nem, sőt kifejezetten felesleges térfogatnövelő anyagnak tartom,de a paprikás esetében másról van szó! Sok tejföllel, jó szaftosan isteni! Nem is ragozom tovább, leírtam mindent amit illik, megyek enni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése