2015. március 4., szerda

2015.03.04. Grízgaluskaleves, lencsefőzelék, grillezett csirkecomb.

Kóstolgatnak! Nem ilyen egyszerű a helyzet, mert sokadszorra belekeveredtem olyan társaságokba, ahol csak nők uralkodnak. Imádom a női nemet! A szépségüket, az okosságukat, a toleráns mivoltukat, de lehet, hogy én vagyok a hibás! Környezetemben, barátaim közt, csupa ilyen nő van, mint amit leírtam! Vannak viszont másfélék is! Olyanok, akik mindenben csak rosszat keresnek. (nem látnak, hanem keresnek!) Ők azok, akik minden létező dologba belekötnek. Nem beszélek hülyeségeket! Megrónak csak azért, mert nem illek bele a csajozós szisztémába. Minden rossz nekik amit én csinálok! Annyira úriembernek tartom magam, hogy nem nevesítek meg semmit, senkit! Természetesen a kajákról van szó, amikhez egyes hölgyek szerint csak a nők érthetnek. A múltkor meg is kaptam, miszerint: a férfiembernek a konyhában nincs helye! Szóval nekem kuss a nevem! Többször úgy éreztem már, hogy bizonyos oldalakon csak a sütit, az édességet tartják az egyedüli valamirevaló kajának. (mintha egész nap csak azt ennék!) Ezekhez persze van véleménye az olvasóknak is. És jól elvitatkoznak egymással. Hülye lennék közbeszólni, de volt, amikor személyesen nekem szegezték a kérdést kívülállóként. És amikor nem akartam beavatkozni a vitába, nekem estek minden oldalról. Ki is zártak, amit annyira nem bánok. Néhány hete elhatároztam, hogy megosztom azokat az ősrégi recepteket, amik birtokomba kerültek, és átírom őket a ma is érthető nyelvre. Ezzel senkinek nincs is baja! Viszont mindenki a saját receptjére esküszik, és szerinte azon kívül nem is létezik más! Tiszteletben tartom mindenkinek saját álláspontját, de ezt illene megfelelő hangnemben az értésemre adni. Nem úgy, hogy csak nekem van igazam, és kész! A legnagyobb gondom az, hogy néhol elküldenek a büdös francba! Már megkaptam azt is, hogy egy férfi ehhez nem érthet. Akkor elmondanám Drága Hölgyek, akik bátran pocskondiáznak minden férfiembert, aki valaha is bátorkodott fakanalat ragadni a kezébe: Vállalok bárkivel! bármikor! bármilyen gasztronómiai témában! tisztes eszmecserét! Azokkal is természetesen akik megszólnak. Mert akik ismernek, azok nem kötnek belém! Tudják, hogy életem része a gasztronómia, és az általam ismert lányok-asszonyok többségét tisztelem, és követem. 
Bocs, hogy még mindig begyulladt szemmel is erre vetemedtem!


A kajáról is valamit, mert azért vagyok itt nemde?
Grízgaluskaleves jött elsőként, amivel kapcsolatban több kritikát fogalmaztam meg eddig, mint bármilyen más étellel szemben. Okom volt rá! A grízgaluskaleves az egyik legfinomabb leves, de csak akkor, ha a lelke, a galuska jól van elkészítve. Ha csapnivaló, el van rontva a napom. Tehát, mindig az átlagosnál nagyobb figyelemmel kísérem ezt a levest, mert a galuskák minősége változó. Természetes, hogy én a kézzel szaggatott galuskára esküszöm, tudomásul véve, hogy az étteremben erre nincsenek berendezkedve. Van egy egész jó receptem is, ha valaki kíváncsi rá.  A mai leves kitűnő lett! Gratulálok érte!

Lencsefőzelék is jött ma, ami nem rossz kaja. A választék másik eleme sem. Részemről semmi gond, mert szinte mindenevő vagyok. Ha a lencse jut nekem, akkor hasonlóan készült  receptemhez.  Ma fasírttal kerül az asztalra, ami csak a fényképezésnél okoz gondot. A főzelékek, és feltétjeik fotózása a legnehezebb. Ma így sikerült. Meglehetősen jól. Alig kellett hozzányúlnom.

Grillezett csirkecomb jött, aminek legjobban a kutyánk örül. Most is megérezte a számára legfinomabb csirkealkatrész, a csont illatát. Szerintem nem is érti, hogy mi miért nem a legfinomabbal kezdjük az evést. Olyan receptem több is van, ami csirkecomból készített ételt mutat be, épp ezért hozok egyet mutatóba. Legjobban erre a receptre hasonlít az előbb érkezett csirkecomb, így mindenkinek fogalma lehet róla mit is eszünk ma.


Elkezdtem néhány hete recepteket írni a sütikről is. Legtöbbször saját őseim, ill. a hozzám közel állók receptjeit dolgoztam át, de vannak még hiányosságok. meglepő módon, a most érkezett piskótatekercs receptjét már  leírtam, így ide tudom hozni, hogyan készülne, ha már nem lenne itt az asztalon.  De itt van, és jól fogunk lakni vele!  Mindenkinek jó étvágyat!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése